Sokszor csak ülnék, ülnék órákig a huszonhetesbuszon, vitetném magam körbe-körbe; hagynám, hogy kirázza a tagjaimból a fáradtságot, a szódás-rozsdás rosszérzéseket, a gerincemből a nyilallásokat, a fejemből a haragot, a dühöt, a kétségbeesést és a tanácsatalanságot.
Sajnos ezt nem tehetem. Időm még csak-csak volna rá, megoldanám, de hát a huszonhetesbuszok sajnos rendre kigyulladnak. (Jó, van, hogy csak az ajtajuk ragad be, vagy szimplán leállnak a lejtő tetején.)
No sebaj, itt van az új és modern, minden korábban elképzelhetőnek tartottnál remekebb utastájkoztató rendszer, ami felteszi az i-re a pontot. Figyelitek?! Funkció!
Kellett, mint egy falat kenyér!
A huszonhetesbuszok sajnos ugyanazok maradtak. Tegnap viszont az egyik huszonhetesbuszra felkerültek az ominózus matricák, hogy tudniillik csak az első ajtón szabad felszállni, ott is jegy felmutatásának terhe mellett. A hegyre fel nem viszünk, azért csak lukasszál, haver.
Meg is olajozom a biciklimet. Huszonhetesbuszozzon a faszom. Őszre olyan seggem lesz, hogy Sylvester Stallone sírva nézeget majd a pléhboj címlapján. (Mondjuk oda most is elég jó.) Hegyre fel!
[Itt alant még megjegyzem, hogy nagyszerű emberek vezetik a huszonhetesbuszokat, és a szolgáltatás színvonalának az a része, ami rajtuk múlik, kifogástalan. Riszpekt.]
A nemzet hoppá, bocsánat! szóval: A NEMZET valódi jelképe, a magyar szuperhős, az eisenstadti önmentő szuperterminátor égisze alatt fogjuk egyesíteni ezt az országot!
Szívvidámítónak hozok újabb pár bizonyítékot arra, hogy a magyarság nincs elveszve. Sőt!
Előszöri itt az eisenstadti vasember, a magyarok legőszintébb és leghősiesebb jelképe: az Ausztriában dolgozó magyar vendégmunkás, akinek vendégmunka közben leszakította fél karját egy munkagép, erre kocsiba vágódott és beszállította magát a legközelebbi kórházba. Kell ennél szebb összefoglalása mindannak, ami ma minket jellemez?
Lehet-e jobban reprezentálni azt a tényt, hogy életerővel, tettrekészséggel és bátorsággal teli, virtigli magyarok özönlenek külföldre dolgozni? Hogy nem várunk segítségre, hiszen tudjuk, hogy magunkat kell kihúznunk a szarból? Hogy felépülünk mi, ha addig élünk is? Nem, nem kell. Ez az ember, azon túl, hogy egy hős, egy isten csodája, egy nagyszerű alak, még ráadásul rendes alattvaló is: ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mikor megérkezett a kórházba, a biztonsági őr rászólt, hogy nem jó helyen parkol. Erre ő, aki a magyar hatóságokhoz edződött, fogta magát és leszakadt karostul-mindenestül átparkolt a jó helyre. Ahelyett, hogy pofát tátott volna. Mert ő magyar.
Nem véletlen, hogy a Kétfarkú Kutya Párt a külföldön élő hazánklányai-fiai szavazatira is apellál. Ilyen sztori még ők is nehezen találtak volna ki. Na de van a virtuális országtérben még sok talpraesett lurkó, akik az elhíresült Táncválasztó-párválasztó rendezvényszörny facebook-oldalát (ami azóta "Szabad egy táncra?" néven fut) pillanatok alatt egy Hofi-hommage-zsá változtatták, olyannyira, hogy a kérdéses facebook-oldalt azóta le is kapcsolták az üzemeltetők. Amint azt közzétette a 444.hu, és látható alant is.
Most már semmi kétségem: van remény, meg fogunk menekülni. Jön az egyetlen igazán potens jelölt, a Kétfarkú Kutya, remélem élére állítja "Az Ausztriában dolgozó 37 éves magyar férfi"-t, és ledarálja ezt a kurva rezsimet. Mármint nem a rezsinket, hanem a rendszert. Vagy mi. Nem is tudom.
(Négy éve a Kutyák azt ígérték, nem lesz gázár. Hát lehet, hogy valójában ezt nyomja most a kormány? Lesz IV. Béla energianyelő?)
No, térjünk a lényegre: szex. Sok nővel találkozom, akik szerencsére egyre nyíltabban és őszintébben beszélnek a szexualitásukról, anélkül, hogy ezzel kellemetlenséget vagy akár zavart okoznának. Van olyan, hogy az ember szexről beszél, komolyan, és az pont olyan természetes és jó, mint lisztről, körömlakkokról vagy Michael Foucault-ról eszmét cserélni. (Jó, hát Foucault talán erős. Hát akkor legyen Simone de Beauvoir.)
Álljon itt három érdekes link, vagy inkább: három elgondolkoztató tartalom azoknak a nőknek és férfiaknak akik szeretnének a pornóújságok lehúzó zavara nélkül gondolkodni szexről most így gyorsan, hirtelen.
Ne szedj föl hülyéket, maszturbálj!
Elsőként a zseniális Signe Baumane és Pierre Poire (úristen, már megint egy ilyen nyakatekert francia név) "explicitly educational" videósorozata, a Teat Beat of Sex. Ebből is kiemelném a harmadik epizódot (3 perc körül a videóban), amely a maszturbálásról szól. Képtelenség olyan szórakoztatóan és érzékletesen visszaadni, mint a videóban, de hát na, végülis az eszmefuttatás lényege, hogy jobban jár az ember, ha leküzdi a bűntudatát és maszturbál egy jót, mint ha hülyéket szed föl és azokkal szörnyű kapcsolatokba keveredik. Inkább nézzétek meg.
Intelligens szexshop intelligens embereknek
Még egy rendes heteronormatív kapcsolat (házasság) és a rendeltetésszerű gyermekáldás fedezékéből is kissé zavarba ejtő szexshopokról blogolni, de a LunaLuna megéri. Különben is, ennek a blognak az eredeti célja az volt, hogy minél tudatosabb vásárlásra buzdítson, hát miért lenne ez alól kivétel a gésagolyó-beszerzés?
Nem sok szexshopban jártam, mert katolikusnak neveltek (ehhez már talán csak nem kell további magyarázat), így nincs összehasonlítási alapom. Itt se jártam, és csak részben azért, mert ez egy webshop, tehát nehéz volna belemenni. Mégis az az érzésem, hogy nem lehet teljesen átlagos dolog, hogy szexuális játékokat, vagy mi a francnak hívják ezeket máma, olyan módon kínálnak az embernek, hogy teljes biztonságban érzi magát a nézelődő. Ez egy intelligens, érzékeny banda, szépen megcsinált honlappal, és olyan filozófiával, amit egy termelői piacon is megirigyelnénk: hogy szükség van olyan termékekre, amik magas minőségű, egészségre cseppet sem ártalmas anyagokból készülnek, megbízhatóak, szépek és jók.
Hajrá, lányok és fiúk, szaladjatok vásárolni - ha akartok.
Szexoktató
És végül egy kis esszencia, a magyar szexbeszéd legjava: Mester Dóra Djamila szexoktató (sőt, újabban: szexedukátor) blogja, a Csakatestemenat.hu.
Dóra első szexes egyetemi kurzusainak az egyikét végigjártam, az volt a szeminárium címe, hogy Van nekem egy csíkos gatyám.
Dórától tanultam meg a haragomat és a zavaromat megértésbe fordítani át. Szex-kultúrtörténetet tanultunk, és az egész világképemet megváltoztatta. Mindazt, amit az addigi feminista iskoláimban tanultam, de nem értettem meg, végre megvilágította. Hogy csak a legelemibbet említsem: itt fogtam fel, hogy a patriarchátus a férfiaknak sem jó.
Létezik olyan beszéd és gondolkodás a szexről, amit szex-pozitívnak neveztek el a tengerentúlon. Mert a szexszel nem jár szükségszerűen együtt a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás, sőt, még a hatalomgyakorlás sem.
Viszont szükségszerűen együtt jár vele az, hogy egymásra hatunk. Hogy meghatározza az életünket, akkor ha, nem is csináljuk, ha szabályszerűek vagyunk, vagy ha egyszerűen csak próbálunk nem venni róla tudomást. Úgyhogy heherészés meg szembehunyás helyett jobban járunk, ha megtanulunk, és a gyerekeinket is megtanítjuk felelősen, okosan, önmagunkat szeretve gondolkodni és cselekedni, élvezni és elfogadni.
(Úristen, ez már majdnem patetikus lett. Mindegy, mennem kell. Meg kell tanítsam a lányomnak, hogy "Lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, és fontos, hogy a pina legyen bozontos".)
